2017. február 27., hétfő

Tél végi saláta


Bármilyen gyökér- és gumós zöldséggel készíthető, némi gyümölccsel kiegészítve akár. Frissessége feldobja a tél végét. Ez most egy kisebb adag, szinte egyszemélyes.

Hozzávalók:

  • fél karalábé
  • ugyanakkora darab jégcsapretek
  • fél sárgarépa
  • fél karalábényi cékla
  • fél narancs leve
  • fél narancs felkockázva

A zöldségdarabokat lereszeljük. Én a karalábét és a retket nagy lyukú reszelőn, a sárgarépát és a céklát kis lyukú reszelőn szeretem reszelni.

2016. augusztus 18., csütörtök

Ananászos csirke, avagy pulyka

Régóta tervezett, egyszerűnek tűnő recept. Mára számos receptes blogban megtalálható, részben hasonló, részben különböző változatokban.

Az én konyhámban most ilyen lett:

A köret készen volt itthon, egy másik húsos szaftos étel maradékaként. Ugyan annak más a fűszerezése, de nem volt olyan erős, hogy elnyomja az ananászos pulyka ízeit.

hozzávalók:

  • 50 dkg pulykamell
  • 1 ananászkonzerv
  • 1 fej vöröshagyma
  • 1-2 dl tejszín
  • 1 ek liszt vagy zabpehelyliszt
  • 2-3 ek olívaolaj

fűszerezésképpen:

  • őrölt fehérbors
  • őrölt kömény
  • őrölt fahéj

A  húst felkockáztam, a vöröshagymát megtisztítottam és apróra vágtam, majd egy széles aljú edényben az olívaolajon sóval pirítani kezdtem. Magától ereszt némi levet, miután ezt elfövi, felöntöttem kb. 2 dl vízzel, és tovább pároltam. Nagyjából fél órányi párolás után öntöttem hozzá a darabolt ananászt és némi levet az ananászkonzerv levéből és fűszereztem. Ráöntöttem a tejszínt, megszórtam némi liszttel, majd a szaft így kevergetés közben kissé sűrűbb lett.

Nagyjából hármonnegyed órányit volt így tűzhelyen - az én ízlésemnek még vagy 15 perc kellett volna, hogy a hús elég omlós legyen. Lehet, hogy ezen egy előpácolás is segített volna.

A fűszerezésben jelenleg a fahéj dominált, ami szerintem nagyon illik a gyümölcsös jelleghez.

2016. április 6., szerda

Karfiolropogós

... avagy mit tesz egy kis mustár.

Eddig az ilyesmi típusú zöldségfasírtokkal nem volt olyan nagy sikerem. Valahogyan nem voltak igazán ízesek,  zöldségesek. Ez most nagyon jól sikerült. Azt gondolom, a sajton túl ez  a kevés kis  mustár nagyon is hozzátartozik az ízélményhez, ami kikerekedik.



Az étel Vrábel Krisztinától (a Dolce Vita blog szerzője) származik, eredetileg egy szénhidrátcsökkentett recept.

Én így módosítottam:

  • 60 dkg karfiol (jelen esetben fagyasztott karfiolt használtam)
  • kb. 15 dkg trappista sajt
  • 1 tojás
  • 8 dkg zabpehelyliszt
  • só, őrölt fehérbors, petrezselyemzöld
  • 2 tk mustár
  • zsemlemorzsa
  • olaj a sütéshez

A karfiolt párolóedényben puhára párolom. Mikor enyhén meghűlt, hozzáadom a fűszereket, a tojást elkeverem a mustárral és azt is hozzáadom, elkeverem a lereszelt sajttal. Hozzáadom a masszához a zabpehelylisztet.

Ez így elég nedves állagú marad, de szépen összeáll, nem esik szét sütés közben egyáltalán. Persze lehet bele több lisztnemű dolgot tenni, de én nem szerettem volna. Kevés szénhidráttartalmú, ízes, zöldséges étel volt a célom.

Gombócokat formálok belőle, azokat megforgatom zsemlemorzsában, majd forró olajban kisütöm.
Ezen a tányéron most natúr jégsaláta került mellé.

Ebből a mennyiségből most összesen harmincakárhány karfiolgombóc kerekedett.


2014. december 1., hétfő

Cseresznyebefőtt

November utolsó napján bontottuk meg az első befőttet.


Miért ilyen nevezetes ez a befőtt? Azt hiszem, amolyan egyszerű befőttekről nem írnék ebben a blogban. Ez a befőtt azonban azok közül való, amiket teljesen cukor és tartósítószer mentesen tettem el. Semmit nem tettem az üvegekbe  a cseresznyén kívül, szó szerint semmit. És siker, vagy legalábbis öt hónapon át biztosan elállt, és még finom is. A gyerek szerint olyan, mintha a fáról szedtük volna - szerintem azért nem egészen, kicsit olyan párolt íze van, de valóban sokkal üdébb, mint egy hagyományos cukrozott befőtt.

Nem emlékszem már, pontosan mi is volt a recept, ami szerint készítettem. Az üvegeket a tetőkkel együtt mindenesetre kifőztem, 10 percen át voltak lobogó vízben. Ezekbe a steril üvegekbe került a jól megmosott (s nem kukactalanított...) cseresznye. Majd ezeket még tető nélkül forrásban levő vízbe állítottam, és ott párolódott...illetve levet eresztett közben. Majd tető, fejre fordítás, meleg száraz dunszt következett.

Arra emlékszem, hogy az eredeti recepten mellékelt kép szerint nagyjából dupla ennyi levet kellett volna eresztenie. Pedig én jóval tovább főztem, pont emiatt, hátha akkor még lesz egy kis leve, de hát nem lett. Tulajdonképpen ez volt a fő aggodalmam, hogy a gyümölcsnek az a része, ahol még lé sincs, vajon hogyan fogja bírni.

Öt hónapon át gyönyörűen bírta :)


2014. július 27., vasárnap

Zöld turmix

A zöld turmix áldásos hatásairól sok szépet és jót olvashatunk mindenféle oldalakon. Én csak megerősíteni tudom a mindenfelé olvasottakat. Rendszeres fogyasztása valóban szinte azonnali és nagyon erőteljes hatású.  Ha az ember úgy érzi, nem tud naponta megfelelő mennyiségű zöld levelet elfogyasztani - és szeretne :) -, akkor ez az egyik legegyszerűbb módja, hogy ezt mégis megtegye.

Nekem ez lett az egyik bevált alapreceptem. A zöld leveleket időnként zöld fűszernövényekkel is kiegészítem, amik a kertben találhatóak. ilyenek, mint petrezselyemzöld, korianderlevél, citromfű, mentalevél, zsálya.

Hozzávalók:
  • fél alma
  • fél banán
  • egy fél maréknyi spenótlevél, sóskalevél, mángold vegyesen
  • egy fél citrom levének kb. a fele
  • víz
A zöld leveleket némileg tépkedve, az almát héjastól összevágva, a banánt pár darabba vágva a turmixgép kelyhébe töltjük. Meglocsoljuk egy kis citromlével. Ehhez a mennyiséghez kb. fél liter vizet adtam, így a turmix összmennyisége úgy 6-7 dl lett.Amíg nem volt nagyobb teljesítményű turmixgépem, ezt a műveletet botmixerrel oldottam meg. Így is elkészíthető, azonban turmixgéppel sokkal kielégítőbb a végeredmény.

Mindenféle egyéb zöldekkel és természetesen egyéb gyümölcsökkel is ízesíthető, amik a kertben föllehetőek: friss fűszernövényekkel, sárgarépa zöldjével, céklalevéllel, tyúkhúrral.

2014. július 13., vasárnap

Lecsós tarja tejfölös-sajtos spagettivel

Az étel alapötletét még régen az internet világában találtam. Első olvasásra bevallom, elég bizarrnak tűnt számomra a lecsó és a tejföl egy ételen belül. Azonban tudjuk, hogy a lecsó elég sokféle lehet Magyarországon, létezik tejfölös változata is. Úgy döntöttem, megéri kipróbálni. Azóta bevonult a repertoárunkba, bár ilyen formában elkészítve, viszonylagos időigényessége miatt ritkán fordul elő nálunk.






Hozzávalók:

  • 6 szelet sertéstarja, kicsontozva
  • 4 db közepes mérető paprika
  • 4 db közepes méretű paradicsom
  • 3 db közepes méretű vöröshagyma
  • őrölt kömény
  • tejföl, úgy 300-500 grammnyi
  • durumtészta, eredetileg spagetti, a képen tagliatelle
  • reszelt trappista sajt, vagy bármilyen nekünk tetsző kemény sajt

A hússzeleteket bepácoltam. Jelen esetben csak egy enyhe pácot készítettem puhítás céljából, hogy a gyerekek számára is biztosan fogyasztható hússzeleteket kapjunk: sót és tejfölt kevertem össze kis napraforgóolajjal és vízzel, ezzel az eleggyel kentem be a húsok mindkét oldalát. A maradékot ráöntöttem, majd kb. egy órát állni hagytam. Ha ízesebb, erősebb pácot szeretnénk, nyugodtan használjunk hozzá fehérborsot, köményt, pirospaprikát is, ez illik a lecsós ízvilághoz is.

A hússzeleteket serpenyőben olajon enyhén megkapattam, majd egy kevés víz hozzáadásával úgy 10 percet pároltam.

Elkészítettem a lecsó alapot. Az összevágott vöröshagymát, paprikát, paradicsomot sóval olajon megfuttattam, őrölt köményt szórtam rá, majd saját levében pároltam. Ennek is elég nagyjából 15 perc.




A lecsós alapot egy nagy tűzálló tál aljára pakoltam, rápakoltam a hússzeleteket, befedtem, majd ezt így együtt kb. egy órán át sütőbe, maximum hőfokon sütöttem.

Közben kifőztem  a tésztát, összekevertem némi tejföllel és reszelt sajttal. A hússzeleteket kivettem a tűzálló tálból. A lecsós alapot összekevertem a tejfölös-sajtos spagettivel, rápakoltam  a hússzeleteket, és még kb. 10 percre visszatoltam a sütőbe az egészet, hogy az ízek jól összeérjenek.

Markáns, egyúttal lágy, összetett ízű, nagyon laktató étel. 



2014. május 18., vasárnap

Rántott csirkemell fokhagymás-tejfölös pácban

Most magyarázom ezt az ételt egy kicsit.
Teljesen egyszerű rántott csirkemellfiléről van szó, hagyományos liszt-tojás-zsemlemorzsa panírral. Otthon  a családban nálunk nem volt szokás húst pácolni, vagy ha hébe-hóba elő is fordult erősebb húsoknál (marha, birka, kecske), csirkét soha nem pácoltunk. A csirkemellnek azonban kifejezetten jót tesz némi enyhe pác, még a rántott húsnak is.

Annyi előkészületet teszek, hogy a kiklopfolt hússzeleteket megkenem a következő masszával:
  • joghurt vagy tejföl
  • víz
  • zúzott fokhagyma
Két egész csirkemellhez használtam nagyjából 3 dl tejfölt, másfél fej fokhagymát összezúzva, kb. 2 kiskanál sót, úgy fél-egy dl vizet. Ezt összekevertem és megkentem vele a hússzeleteket, amiket egymásra fektettem. Betettem egy órára a hűtőbe, majd panírozás és sütés következett.

Ez a pác pont jó arra, hogy csirkemell kissé szálasabb szerkezetét porhanyóssá tegye, és ad egy kis fűszert az egésznek.

A képen a kertünkből szedett natúr madársaláta társaságában szerepel.