Francia hagymaleves

Hogy ez a leves mennyire francia, arról most inkább nem írnék. Egyszer ettem egy magyar étteremben francia hagymaleves néven egy rendkívül finom levest, amit friss cipóban tálaltak föl. Tulajdonképpen már nem is emlékszem arra, hogy a cipó frissessége, vagy a leves krémesen lágy íze volt a meghatározóbb, de mindenesetre maradandó élményt okozott.
Ezen a néven rengeteg receptet találhatunk. Én a friss cipótól most mindenesetre eltekintek. Ha egyszerűbben szeretnénk megoldani ezt a kérdést, ehetjük levesgyönggyel, sajttal, pirított kenyérkockákkal, fokhagymás pirítóssal.
Az alapléről az a tapasztalatom, hogy ha többféle hagymából készítjük, sokkal gazdagabb ízű, mintha csak vöröshagyma lenne benne. Természetesen elkészíthető csak vöröshagymából is, ha csak az van itthon.





Hozzávalók:

• 1 hosszú szál póréhagyma
• 3-4 fej közepes nagyságú vöröshagyma
• 2-3 gerezd fokhagyma
• metélőhagyma
• 1 csokor újhagyma
• másfél dl tejszín
• 2-3 dkg vaj
• só
• őrölt szerecsendió
• esetleg csipetnyi fehérbors
• 1 kk keményítő

A vöröshagymát és a póréhagymát apróra vágjuk vagy fölkarikázzuk, az újhagymák fehér részét szintén. A kevés vajat felolvasztjuk, rádobjuk a hagymákat, sózzuk, majd elkezdjük pirítani-párolni. Először kicsit pirulni fog, ám a sótól hamar levet enged, és ezek után saját levében párolhatjuk egy darabig. Fűszerezzük szerecsendióval. Majd felöntjük annyi vízzel, hogy ellepje, és valamelyest puhára pároljuk. Nem kell túlzásba vinni a dolgot, az egész pirítás-pároláshoz elég összesen kb. fél óra, mivel úgyis turmixolni fogjuk az egészet.

Botmixerrel pürésítjük, hozzáadjuk a tejszínt, elkeverjük a keményítővel. Megszórjuk metélőhagymával és az újhagyma apróra vágott zöld szárrészével, hozzáadunk annyi vizet, hogy ez a levesmennyiség kb. 4 személyre elegendő legyen és összeforraljuk. Jobban nem érdemes fölhígítani, mert akkor az az íz rovására megy. A végén adhatunk hozzá egy kis fehérborsot is.